Karl az Osztrák Házból
Karl of the House of Austria 1887. augusztus 17-én született az alsó-ausztriai Schloss Persenbeugban. Szülei Ottó főherceg és Mária József szász hercegnő, az utolsó szász király lánya voltak. I. Ferenc József császár Karl nagybátyja volt.
Karl kiskorától kezdve nagy áhítatot ápolt az Oltáriszentség és Jézus Szentséges Szíve iránt. Az imát használta, hogy vezesse minden fontos döntés meghozatalában.
1911. október 21-én feleségül vette Zita Bourbon-Parma hercegnőjét. Boldog és példamutató házasságuk tíz jó éve alatt a pár nyolc gyermeket kapott. Karl a halálos ágyán azt mondta Zitának: "Szüntelenül szeretlek!"
1914. június 28-án, Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolása miatt Karl lett Ausztria-Magyarország trónörököse. Az első világháború kellős közepén, Ferenc József császár 1916. november 21-én bekövetkezett halála miatt Karl Ausztria császára lett. 1916. december 20-án Magyarország apostoli királyává koronázták.
Karl úgy tekintett kötelességére is, mint Krisztus követésére: szereti népét, törődik és elkötelezett az életük javítása iránt.
A király legszentebb kötelezettsége – a béke biztosítása – került Karl erőfeszítéseinek elsődleges fókuszába e szörnyű háború alatt. A világ egyetlen vezetőjeként támogatja XV. Benedek pápa békejavaslatait.
A legnehezebb hazai időszakban széleskörű segítséget nyújtott népének, és példát mutatott nekik azzal, hogy a katolikus társadalmi tanításoknak megfelelő szociális törvényeket hozott.
Álláspontja megakadályozta a polgárháború kitörését a háború utáni kormányváltás során. Mégis száműzték szülőföldjéről.
A pápa kérésére, aki attól tartott, hogy a kommunizmus utoléri Közép-Európát, Karl megkísérelte visszaállítani kormányát és visszatérni Magyarország trónjára. Két kísérlet kudarcot vallott, mert mindenáron el akarta kerülni a polgárháborút. Karlt ezután Madeirán száműzték. Otthagyását Isten megbízásának tekintette, és ezt a kötelességet nem tehette félre.
Szegénységben élt családjával, egy nyirkos házban. Ott Karl halálos betegséget kapott, amelyet áldozatként fogadott el, amelyet népe békéjéért és egységéért hozott. Karl panasz nélkül tűrte szenvedését, megbocsátott mindenkinek, aki igazságtalanul bánt vele, és 1922. április 1-jén, szinte szent arccal halt meg. Életének mottója, amelyet még a halálos ágyán is mondott, ez volt: "Mindig is az volt a törekvésem, hogy mindenben egyértelműen felismerjem Isten akaratát, és a lehető legteljesebb mértékben kövessem azt."
2004. október 3-án II. János Pál pápa boldoggá avatta Károly császárt és királyt.
„Károly császár kezdettől fogva úgy fogta fel hivatalát, mint népe szent szolgálatát. Legfőbb gondja az volt, hogy politikai tevékenységében is kövesse a keresztény szentségre való hivatást. Emiatt a szociális segély felé fordultak a gondolatai. Legyen példa mindannyiunk számára, különösen azok számára, akiknek politikai felelősségük van ma Európában!”
János Pál pápa szentbeszéde, boldoggá avatási mise, a Szent Péter téren, 2004. október 3.
Ima
Ó, áldott Károly császár, elfogadtad azokat a nehéz feladatokat és terhes kihívásokat, amelyeket Isten adott neked életed során. Minden gondolatodban, döntésedben és cselekedetedben mindig a Szentháromságban bíztál. Imádkozunk Hozzátok, járjatok közben értünk Urunknál, a mi Istenünknél, adjon hitet és bátorságot, hogy földi életünk legnehezebb helyzeteiben is ne veszítsük el a szívünket, hanem hűségesen haladjunk Krisztus nyomdokain.
Kérjétek nekünk a kegyelmet, hogy szívünk Jézus Szentséges Szíve hasonlatosságára formálódjon. Segíts, hogy együttérzéssel és erővel dolgozzunk a szegényekért és a rászorulókért, bátran harcoljunk a békéért otthonunkban és a világban, és minden helyzetben bizalommal Isten kezébe adjuk életünket, amíg el nem érjük Őt, mint te tette, Krisztus Urunk által. Ámen.
“Most segítenünk kell egymást a mennybe jutásban.”
Áldott Karl